Hozzávalók:
- 1 kg darált marhahús
- 3 dl tej
- olívaolaj
- 2 fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 dl víz
- só
- őrölt feketebors
- 60 dkg paradicsomsűrítmény
- bazsalikom
- oregánó
- 5 tojás
- 50 dkg liszt
- 15 dkg sajt (trappista)
Elkészítés:
A tészta elkészítése nagyon egyszerű: az 50 dkg lisztet 5 tojással és sóval jó alaposan tésztává gyúrjuk. Ez egy elég kemény tészta, nehezen nyújtható. Előnye viszont, hogy nem ragad, így a nyújtást elő lehet segíteni azzal, hogy a tésztát jó szorosan a sodrófára tekerjük, és így görgetve egyszerre több réteget nyújtunk. Ekkora tésztamennyiség körülbelül két nyújtódeszkát foglal el, szóval vagy ketté kell vágni a tésztát, vagy félig nyújtott állapotban előre felkockázni, és a kockákat tovább nyújtani. Én az utóbbi módszert választottam. Amikor már elég vékonyra nyújtottam a tésztát, kb. 5×5 centis kockákra vágtam, és ezeket körülbelül még a duplájukra ki lehetett nyújtani. Fontos megjegyeznem, hogy a lapokhoz vékony tészta kell. Az így készült lapokat forró vízben kell kifőzni. Ha a só kimaradt a tésztából, akkor a víz sózásával nyugodtan lehet pótolni. Érdemes a legelső darabot csak magában kifőzni, és utána eldönteni, hogy kell e még só a vízhez vagy sem. Ebben a tésztában az a jó, hogy nem ragad össze még a vízben sem, és mivel vékony, elég hamar megfő, viszont nem kell attól sem tartani, hogy túlfőznénk, mert a rengeteg tojás nagyon erősen összefogja. Az így készült lapok lesznek az egyes rétegek közötti elválasztók. Én elég vékony szószrétegeket szoktam rakni, így sok tésztát használok, de ez ízlés kérdése, ennél lehet kevesebb tésztalapot is készíteni, ízlés szerint. Ha marad felesleges tészta, azt teljesen ki kell szárítani, és később, mint száraz tészta felhasználható.
A szószhoz először negyed órára – vagy ameddig jólesik – beáztatjuk a 3 dl tejbe az 1 kg marhahúst. A hús nálam az egész tejet benyelte, szóval az én esetemben ez inkább összekeverés, mint áztatás volt. A tej azért jó, mert lágyítja a marha ízét. Ezután a két fej vöröshagymát az olajon megpirítjuk, és hozzáadjuk a marhahúst. A húst kevergetés közben fehérre pirítjuk. Ez körülbelül 20-30 percet vesz igénybe. Nem érdemes nagy lángon főzni, mert ezalatt az idő alatt párhuzamosan ki lehet főzni a tésztát. A szósz főzése során a darált hús darabok egyre kisebbekre esnek majd szét. Mikor már szétestek, megboroszzuk, megsózzuk ízlés szerint, később még lesz lehetőségünk a korrigálásra. Ezután hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és a vizet, elkeverjük, hozzáadjuk az oregánót és a bazsalikomot kb. 1-1 arányban. Én személy szerint jobban szeretem, ha több az oregánó. A szárított fűszerrel nem kell spórolni, mert ezekből sokkal több kell, mint a borsból. Én összességében borsból 5 késhegynyit adtam hozzá, az oregánóból és a bazsalikomból viszont sokkal több fogyott.
Miután a szószt elég sűrűre főztük, érdemes újra megkóstolni és ízesíteni. Ilyenkor általában egy kevés sót szoktam még hozzáadni, mert a paradicsom elég sót elnyel az ételből. A szószban is ugyanaz a jó, mint a tésztában: szinte bármeddig főzhetjük, csak arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki, de ezt egyébként is észreveszi az ember, mert olyankor elkezdi fröcskölni a forró olajat, ami nem túl kellemes érzés.
Miután elkészült a szósz, fogunk egy megfelelő méretű jénait, az aljára szószt teszünk, majd rá egy réteg tésztalapot, majd megint szószt, és így tovább, amíg kifogyunk a szószból vagy a helyből. A végét szósszal zárjuk, és tetejére sajtot reszelünk. Körülbelül fél óráig kell sütni magas hőfokon, addig, amíg a sajt megpirul a tetején. Vörösborral érdemes tálalni, én például villányi Cabernet Sauvignonnal fogyasztottam. Jó étvágyat!
Megjegyzés:
A lasagnéban az a nagyszerű, hogy nem lehet elrontani, egyedül a sütés, amire érdemes odafigyelni. Az étteremben általában lasagne a la bolognese, amit felszolgálnak nekünk Magyarországon, legalábbis én csak ilyet kaptam. Az az igazság, hogy ezzel a fajta lasagnéval én nem vagyok kibékülve, mert szerintem ennek sósabb ételnek kellene lennie, és nem pedig édesnek, ezért elkészítettem a saját lasagne receptemet. A lényeg, hogy a húsból többet kell használni, mint a paradicsomból, és a só és az oregánó a domináló fűszerek. Ez nem azt jelenti, hogy el kell sózni, hanem azt, hogy nem kell olyan édesnek lennie, mint a bolognai szósznak.
Az igényesen és pontosan leírt receptet, valamint a fotót Laci küldte. Köszönjük!