Hozzávalók:
- 1 kg darált marhahús
- 3 dl tej
- olÃvaolaj
- 2 fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 dl vÃz
- só
- őrölt feketebors
- 60 dkg paradicsomsűrÃtmény
- bazsalikom
- oregánó
- 5 tojás
- 50 dkg liszt
- 15 dkg sajt (trappista)
ElkészÃtés:
A tészta elkészÃtése nagyon egyszerű: az 50 dkg lisztet 5 tojással és sóval jó alaposan tésztává gyúrjuk. Ez egy elég kemény tészta, nehezen nyújtható. ElÅ‘nye viszont, hogy nem ragad, Ãgy a nyújtást elÅ‘ lehet segÃteni azzal, hogy a tésztát jó szorosan a sodrófára tekerjük, és Ãgy görgetve egyszerre több réteget nyújtunk. Ekkora tésztamennyiség körülbelül két nyújtódeszkát foglal el, szóval vagy ketté kell vágni a tésztát, vagy félig nyújtott állapotban elÅ‘re felkockázni, és a kockákat tovább nyújtani. Én az utóbbi módszert választottam. Amikor már elég vékonyra nyújtottam a tésztát, kb. 5×5 centis kockákra vágtam, és ezeket körülbelül még a duplájukra ki lehetett nyújtani. Fontos megjegyeznem, hogy a lapokhoz vékony tészta kell. Az Ãgy készült lapokat forró vÃzben kell kifÅ‘zni. Ha a só kimaradt a tésztából, akkor a vÃz sózásával nyugodtan lehet pótolni. Érdemes a legelsÅ‘ darabot csak magában kifÅ‘zni, és utána eldönteni, hogy kell e még só a vÃzhez vagy sem. Ebben a tésztában az a jó, hogy nem ragad össze még a vÃzben sem, és mivel vékony, elég hamar megfÅ‘, viszont nem kell attól sem tartani, hogy túlfÅ‘znénk, mert a rengeteg tojás nagyon erÅ‘sen összefogja. Az Ãgy készült lapok lesznek az egyes rétegek közötti elválasztók. Én elég vékony szószrétegeket szoktam rakni, Ãgy sok tésztát használok, de ez Ãzlés kérdése, ennél lehet kevesebb tésztalapot is készÃteni, Ãzlés szerint. Ha marad felesleges tészta, azt teljesen ki kell szárÃtani, és késÅ‘bb, mint száraz tészta felhasználható.
A szószhoz elÅ‘ször negyed órára – vagy ameddig jólesik – beáztatjuk a 3 dl tejbe az 1 kg marhahúst. A hús nálam az egész tejet benyelte, szóval az én esetemben ez inkább összekeverés, mint áztatás volt. A tej azért jó, mert lágyÃtja a marha Ãzét. Ezután a két fej vöröshagymát az olajon megpirÃtjuk, és hozzáadjuk a marhahúst. A húst kevergetés közben fehérre pirÃtjuk. Ez körülbelül 20-30 percet vesz igénybe. Nem érdemes nagy lángon fÅ‘zni, mert ezalatt az idÅ‘ alatt párhuzamosan ki lehet fÅ‘zni a tésztát. A szósz fÅ‘zése során a darált hús darabok egyre kisebbekre esnek majd szét. Mikor már szétestek, megboroszzuk, megsózzuk Ãzlés szerint, késÅ‘bb még lesz lehetÅ‘ségünk a korrigálásra. Ezután hozzáadjuk a sűrÃtett paradicsomot és a vizet, elkeverjük, hozzáadjuk az oregánót és a bazsalikomot kb. 1-1 arányban. Én személy szerint jobban szeretem, ha több az oregánó. A szárÃtott fűszerrel nem kell spórolni, mert ezekbÅ‘l sokkal több kell, mint a borsból. Én összességében borsból 5 késhegynyit adtam hozzá, az oregánóból és a bazsalikomból viszont sokkal több fogyott.
Miután a szószt elég sűrűre fÅ‘ztük, érdemes újra megkóstolni és ÃzesÃteni. Ilyenkor általában egy kevés sót szoktam még hozzáadni, mert a paradicsom elég sót elnyel az ételbÅ‘l. A szószban is ugyanaz a jó, mint a tésztában: szinte bármeddig fÅ‘zhetjük, csak arra kell ügyelni, hogy ne száradjon ki, de ezt egyébként is észreveszi az ember, mert olyankor elkezdi fröcskölni a forró olajat, ami nem túl kellemes érzés.
Miután elkészült a szósz, fogunk egy megfelelÅ‘ méretű jénait, az aljára szószt teszünk, majd rá egy réteg tésztalapot, majd megint szószt, és Ãgy tovább, amÃg kifogyunk a szószból vagy a helybÅ‘l. A végét szósszal zárjuk, és tetejére sajtot reszelünk. Körülbelül fél óráig kell sütni magas hÅ‘fokon, addig, amÃg a sajt megpirul a tetején. Vörösborral érdemes tálalni, én például villányi Cabernet Sauvignonnal fogyasztottam. Jó étvágyat!
Megjegyzés:
A lasagnéban az a nagyszerű, hogy nem lehet elrontani, egyedül a sütés, amire érdemes odafigyelni. Az étteremben általában lasagne a la bolognese, amit felszolgálnak nekünk Magyarországon, legalábbis én csak ilyet kaptam. Az az igazság, hogy ezzel a fajta lasagnéval én nem vagyok kibékülve, mert szerintem ennek sósabb ételnek kellene lennie, és nem pedig édesnek, ezért elkészÃtettem a saját lasagne receptemet. A lényeg, hogy a húsból többet kell használni, mint a paradicsomból, és a só és az oregánó a domináló fűszerek. Ez nem azt jelenti, hogy el kell sózni, hanem azt, hogy nem kell olyan édesnek lennie, mint a bolognai szósznak.
Az igényesen és pontosan leÃrt receptet, valamint a fotót Laci küldte. Köszönjük!