Hozzávalók:
- 1,5 kg marhacomb vagy felsál 2×2 cm-es kockákra vágva, zsírtól megpucolva
- 2 sertéscsülök vagy -lábszár (körmök rajtahagyva, lábanként hosszában kettévágva)
- 20 dkg kenyérszalonna vagy érzésnyi étolaj
- 1 nagy vagy 2 közepes vöröshagyma aprítva
- 4 közepes paradicsom negyedelve
- 1 nagy vagy 2 közepes étkezési paprika felcsíkozva
- 1 kanál fűszerpaprika
- érzésnyi só és bors
- 1 lapos evőkanál majoranna
- 5 dl vörösbor a kondérba (5dl a szakácsba…)
- 4 kicsi vagy közepes burgonya felezve vagy negyedelve
Elkészítés:
Erősebb gyomrúak (miután megkóstolták a bort) a felszeletelt kenyérszalonnát olvasszák ki, süssék zsírjára, hogy a felkockázott hagyma hagyományokban és ízekben pirulhasson, aranyosodhasson. Finom, egészséges lelkek ugyanezt étolajban is megtehetik. Miután a hagyma megfelelően megpirult, a tűzről kicsit félrehúzva adjuk hozzá a paprikát, és kavargassuk szépen el, hogy az ízét az olaj megfelelően átvegye. Miutan ezt megtettük, és egy korty jó bort is megittunk, a tisztességesen megtisztitott és felkockázott marhahúst adjuk hozzá, keverjük el, és a tűzre visszahelyezve körübelül 2-3 percig főzzük saját levében, míg a hús árnyalatilag megfehérül, hogy később ne essen szét. Itt jegyezném meg, hogy jobb a színtiszta marhahús, de nem szentségtörés, ha a húsban apró zsírcsíkok vagy árnyalatnyi zsírfelhők vannak, ez emelheti a szaft értékét, és nem teszi rágóssá a hús. A megfuttatott húst öntsük nyakon a kiszemelt vörösborral úgy, hogy éppen ellepje. Ajánlom a szárazabb vörösborokat a marhahúshoz, az édeskés ízt a hagymától úgyis kölcsönkapja az étel. Az így meglepett marhahúst ekkor fűszerezzük sóval, borssal és majorannával, illetve ekkor adjuk hozzá a disznólábakat (és esetleg jó csontos nyakat, 1-2 darabot). Fedő alatt körübelül 1 órán át főzzünk közepes vagy lassú tűzön. Ne rotyogjon nagyon, az árt a bornak és a fűszereknek Az idő elteltével, adjuk hozzá a paprikát, paradicsomot. Persze közben ne feledkezzünk meg a bogrács vagy más érdemes edény kavargatásáról, hogy az alja oda ne kapjon, és minden hús ugyanúgy puhuljon. Miután legalább másfél órát főztük az ételt, a fedőt levehetjük, és a felnegyedelt burgonyákat adjuk hozzá. Nem árt ezután a szaftot többször kóstolgatni, mert a krumpli rendszerint megvonja a sót az ételtől, tehát megeshet, hogy sóból még adni kell hozzá. A pohár emelgetése közben ekkor a fakanállal is több dolgunk akad, mert a fedő nélküli pörkölt könnyebben odakap, ahogy sűrűsödik. Körübelül még 1 órát rotyog így ez az egyszerű, de nemes étel. A lángot is vegyük kicsit lejjebb, vagy ha szabadtűzön fő, a leégett parázs épp elég meleget ad. Az így – a levet elfőtt és besűrűsödött, tízujjas-cupákos pincepörkölt körübelül 3 órás főzés után elkészült, amire azért megint ihatunk egy pohárkával. Tálalás előtt a sertéslábszárat és nyakat – mint csontos elemeket – merjuk ki, ezekre mindig van jeletkező, és így az étel könnyen merhető, színhús sűrű szaftban. Tálalható éhes emberekenk friss kenyérrel és kovászos uborkával, úriasabb társaságnak főtt burgonyával vagy nokedlivel. Jó étvágyat!
Megjegyzés:
Ifjúságom elengedhetetlen kelléke volt ez az étel. Nevét a pincéknél megrendezett mulatságok miatt kapta, a pincemunkák energiát felemésztő munkái után rendezett mulatsagok fejedelmi étele, ami a legjobban bográcsban mutat és illatozik, de borongós napokon a lakástűzhely fölött is kellemes élményt nyújt, felejthetettlen illatával és ízével.
A receptet Cirbolya-Ferenc Andras küldte. Köszönjük!