Hozzávalók:
- 1,5 kg marhacomb vagy felsál 2×2 cm-es kockákra vágva, zsÃrtól megpucolva
- 2 sertéscsülök vagy -lábszár (körmök rajtahagyva, lábanként hosszában kettévágva)
- 20 dkg kenyérszalonna vagy érzésnyi étolaj
- 1 nagy vagy 2 közepes vöröshagyma aprÃtva
- 4 közepes paradicsom negyedelve
- 1 nagy vagy 2 közepes étkezési paprika felcsÃkozva
- 1 kanál fűszerpaprika
- érzésnyi só és bors
- 1 lapos evőkanál majoranna
- 5 dl vörösbor a kondérba (5dl a szakácsba…)
- 4 kicsi vagy közepes burgonya felezve vagy negyedelve
ElkészÃtés:
ErÅ‘sebb gyomrúak (miután megkóstolták a bort) a felszeletelt kenyérszalonnát olvasszák ki, süssék zsÃrjára, hogy a felkockázott hagyma hagyományokban és Ãzekben pirulhasson, aranyosodhasson. Finom, egészséges lelkek ugyanezt étolajban is megtehetik. Miután a hagyma megfelelÅ‘en megpirult, a tűzrÅ‘l kicsit félrehúzva adjuk hozzá a paprikát, és kavargassuk szépen el, hogy az Ãzét az olaj megfelelÅ‘en átvegye. Miutan ezt megtettük, és egy korty jó bort is megittunk, a tisztességesen megtisztitott és felkockázott marhahúst adjuk hozzá, keverjük el, és a tűzre visszahelyezve körübelül 2-3 percig fÅ‘zzük saját levében, mÃg a hús árnyalatilag megfehérül, hogy késÅ‘bb ne essen szét. Itt jegyezném meg, hogy jobb a szÃntiszta marhahús, de nem szentségtörés, ha a húsban apró zsÃrcsÃkok vagy árnyalatnyi zsÃrfelhÅ‘k vannak, ez emelheti a szaft értékét, és nem teszi rágóssá a hús. A megfuttatott húst öntsük nyakon a kiszemelt vörösborral úgy, hogy éppen ellepje. Ajánlom a szárazabb vörösborokat a marhahúshoz, az édeskés Ãzt a hagymától úgyis kölcsönkapja az étel. Az Ãgy meglepett marhahúst ekkor fűszerezzük sóval, borssal és majorannával, illetve ekkor adjuk hozzá a disznólábakat (és esetleg jó csontos nyakat, 1-2 darabot). FedÅ‘ alatt körübelül 1 órán át fÅ‘zzünk közepes vagy lassú tűzön. Ne rotyogjon nagyon, az árt a bornak és a fűszereknek Az idÅ‘ elteltével, adjuk hozzá a paprikát, paradicsomot. Persze közben ne feledkezzünk meg a bogrács vagy más érdemes edény kavargatásáról, hogy az alja oda ne kapjon, és minden hús ugyanúgy puhuljon. Miután legalább másfél órát fÅ‘ztük az ételt, a fedÅ‘t levehetjük, és a felnegyedelt burgonyákat adjuk hozzá. Nem árt ezután a szaftot többször kóstolgatni, mert a krumpli rendszerint megvonja a sót az ételtÅ‘l, tehát megeshet, hogy sóból még adni kell hozzá. A pohár emelgetése közben ekkor a fakanállal is több dolgunk akad, mert a fedÅ‘ nélküli pörkölt könnyebben odakap, ahogy sűrűsödik. Körübelül még 1 órát rotyog Ãgy ez az egyszerű, de nemes étel. A lángot is vegyük kicsit lejjebb, vagy ha szabadtűzön fÅ‘, a leégett parázs épp elég meleget ad. Az Ãgy – a levet elfÅ‘tt és besűrűsödött, tÃzujjas-cupákos pincepörkölt körübelül 3 órás fÅ‘zés után elkészült, amire azért megint ihatunk egy pohárkával. Tálalás elÅ‘tt a sertéslábszárat és nyakat – mint csontos elemeket – merjuk ki, ezekre mindig van jeletkezÅ‘, és Ãgy az étel könnyen merhetÅ‘, szÃnhús sűrű szaftban. Tálalható éhes emberekenk friss kenyérrel és kovászos uborkával, úriasabb társaságnak fÅ‘tt burgonyával vagy nokedlivel. Jó étvágyat!
Megjegyzés:
Ifjúságom elengedhetetlen kelléke volt ez az étel. Nevét a pincéknél megrendezett mulatságok miatt kapta, a pincemunkák energiát felemésztÅ‘ munkái után rendezett mulatsagok fejedelmi étele, ami a legjobban bográcsban mutat és illatozik, de borongós napokon a lakástűzhely fölött is kellemes élményt nyújt, felejthetettlen illatával és Ãzével.
A receptet Cirbolya-Ferenc Andras küldte. Köszönjük!