Hozzávalók:
- A tésztához:
- 10 dkg simaliszt
- 10 dkg rétesliszt
- 20 dkg sütőmargarin
- 10 dkg pelyhesre darált dióbél
- 10 dkg kristálycukorból darált porcukor
- 1 evőkanál rum
- savanykás lekvár
- A mázhoz:
- 15 dkg kristálycukor
- 1 tetézett kávéskanál holland kakaó
- A sütéshez:
- 2 db 35×26 cm-es VALÓDI zsírpapír
- 15 dkg kristálycukor
Elkészítés:
A diót, lisztet, porcukrot, margarint és a rumot összegyúrjuk. (Nehezen áll össze !!!) Legalább egy órára tegyük hűtőbe. 2 részre osztjuk, majd a zsírpapírra nyújtjuk úgy, hogy legalább 2 cm maradjon körben üresen. (A nyújtás leginkább kézzel sikerülhet, vagy igen gyorsan kell dolgozni.)
160-170 fokra előmelegített sütőben, tepsi hátulján, vagy keret nélküli sütőlemezen sütjük (vigyázat, nagyon könnyen megég!). Sütés közben felpuffad, kicsit szétfut, mikor a készhez közeledik, lelappad. Az alsó lapot még forrón a zsírpapírral együtt lehúzzuk deszkára, és míg a második lap sül, megkenjük a savanykás lekvárral. Ha a második lap megsült, hagyjuk kihűlni, majd alávágva leválasztjuk a zsírpapírról, két vastag hosszú késsel alányúlunk, és rátesszük a lekvárral megkent lapra. Ezután a mázhoz megolvasztjuk kevés vízzel a kristálycukrot, beletesszük a kakaót, és egy picike margarint (az eredeti receptben nincs Rama, csak így nagyon esetleges, hogy megdermed-e a máz). Szóval rákenjük a tésztára, és kb. 12 óráig hűvös helyen tartjuk, majd felvágjuk kockákra. Nagyon tartós sütemény – már az a része, amit eldugok -, de mivel iszonyúan macerás, csak sátoros ünnepeken készítem.
Megjegyzés:
Én általában háromszoros adagot készítek.
Ez a recept az 1890-es években egy nyíregyházi cukrász receptkönyvéből való, én a nagymamámtól tanultam.
A receptet Cipp küldte. Köszönjük!