Hozzávalók:

• 3 dkg élesztő
• 3+1 dl tej
• 1 evőkanál kristálycukor
• 60 dkg liszt
• 0,5 dl étolaj
• savanyú lekvár (szilva vagy vegyes, kevéssé folyós)
• 15 dkg olvasztott sütőmargarin
• cukrozott darált dió

Elkészítés:

3 dl tejet 1 kanál kristálycukorral meglangyosítunk, belemorzsoljuk a 3 dkg élesztőt, felfuttatjuk. Egy nagyobb tálba beletesszük a 60 dkg lisztet, hozzáöntünk fél dl étolajat és az élesztős tejet. Az egészet összegyúrjuk, további 1 dl tejet kell még hozzágyúrni, hogy elég lágy legyen a tészta. Ezután kinyújtjuk 3-4 mm vastagra, felkockázzuk, a kockákra lekvárhalmokat teszünk, és gombócot formálunk belőe. Kelni hagyjuk 1/2 órát. Ezalatt fogjuk a legnagyobb lábast, valamint a zsírfröccsenést gátló fedőt (ez olyan, mint a nagyon sűrű szövésű drótszitából csináltak volna fedőt, ha ilyen nincs, akkor a patikákban lehet venni olyan 1×1 méteres nagy steril gézlapot, amit akkorára hajtunk, hogy a nagy lábas száját befedje), a lábast félig engedjük vízzel, rákötözzük a gézlapot vagy szerencsésebbek ráteszik a fröcskölés gátló fedőt, és felforraljuk a vizet. Ha a víz már forr, és a fél órás pihenés is letelt, akkor a gézlapra/fröccsenésgátlóra tesszük a gombócokat kb. 2 cm-s távolságra egymástól, és egy tűzálló magas tállal lefedjük. (Célszerű ugyanakkora kerületűt választani, mint a lábasunk, így nam szökik a gőz.) 18 percig főzzük gőz felett a gombócokat, majd a felső tálat óvatosan leemeljük (a forró gőz felcsaphat és az fáj), a gombócokat evőkanál segítségével leszedjük, és az előzőleg felolvasztott 15 dkg margarinban megforgatjuk, majd a cukrozott dióban is megforgatjuk. Tálalhatjuk.

Megjegyzés:

Nagyon kiadós és nem túl drága étel, csak kicsit sok idő kell hozzá, mert két adag lefőzése közt üresjárat van… bár addig lehet vasalni, vagy ilyesmi. Másnap is ugyanolyan finom lehetne, csak már nem égetné meg a szádat a forró lekvár… de addigra nem szokott maradni…:D
A receptet Vicka küldte. Köszönjük!