Hozzávalók:

• durva kiőrlésű roszliszt
• víz
• cukor
• só
• sok türelem… valamint egy orrcsipesz sem ártalmas…
• -)

Elkészítés:

1.) 1 dl durvaőrlésű rozslisztet beletöltök egy üvegedénybe (amit később nem sajnálok kidobni a benne keletkező nem éppen kellemes illat miatt… Régi lekváros üveg, vagy ilyesmi).

2.) A lisztre ráöntök 1 dl kb. 40 fokos vizet, majd a keveréket 4 napig állni hagyom szobahőmérsékleten, naponta megkeverem ötször.

3.) A negyedik nap végén ráöntök 1 liter rozslisztet és 1 liter kézmeleg vizet, majd hagyom állni további 24 órát szobahőmérsékleten.

4.) Ebből jelentős mennyiségű kovász lesz, amit tíz részre osztva, fagyasztasakokban le lehet fagyasztani (eláll egy pár hétig is), vagy hűtőben tárolni a kenyérsütés napjáig – ha nem azonnal sütjük. (Na, itt a gond az illattal…)

5.) Amikor itt a kenyérsütés napja, kiveszek egy adag kovászt, összekeverem 5 dl vízzel (melybe belekevertem 2 teáskanál sót valamint 1 teáskanál cukrot – ízlés szerint) és 5 dl durvára őrölt roszliszttel, majd további egy éjszakára állni hagyom.

6.) Ezután hozzákeverek még 5-7 dl roszlisztet, amíg megfelelő állagú lesz a tészta.

7.) Fél napi (12 órai) állás után kigyúrom, kenyérformába (vagy egyéb hőálló formába) teszem, és tető alatt (vagy a formát alufóliával letakarva) sütöm 90 percig 175 fokon, majd a tetőt (fóliát) levéve még 15 percig sütöm.

8.) Ezután konyharuhára borítom, letakarom, és így hagyom kihűlni. Legjobb, ha egy éjszakát áll a fogyasztás előtt.

Megjegyzés:

A legfinomabb kenyér, amit valaha kóstoltam – és egészséges is a liszt és víz keverékéből keletkező baktériumkultúra miatt, melyek élesztő helyett végzik az erjesztést.

A receptet Irén Albinsson küldte. Köszönjük!